Buza Kriszta és Ambrus Ági kiállítása
Mindenkit köszöntök szeretettel,
Két kedves hölgy én meg egy pasi, nem lesz könnyű! Szerencsére Kriszta egy kicsit hasonló elhivatottsággal rendelkezik, mint én. Évek óta keresi az utat a fénynek. De nagyon más úton jár, mint bárki más. Amikor évekkel ezelőtt megláttam a munkáit, teljesen a bűvkörébe vont.
Mi fényforrásról beszélünk, dimmelhető trafórol, egyedi megmunkálású üvegről, vagy valami spéci 3d-s nyomtatóval előállítható anyagról, ő meg a tüzet hozza elénk a Barlangból, ahonnan elindultunk. Iszonyú ereje van. És hozzá az anyag, a technika amit használ szintén ezer évre tekint vissza.
Mit keres itt, mit akar? Szükésgünk van arra, hogy valaki behozza a tüzet a XXI. századi lakásunkba? Papírmasé, kicsi drótváz, és egy gyertya, maximum egy LED csík. Ennyi? Értetlenül állunk előtte.
Semmi CE tanúsítvány, semmi Elektromos Minőség Ellenőrző Intézeti jóváhagyás, csak a Tűz fénye a falon.
A lámpaernyőnek az anyagát, Kriszta Cellunet-nek nevezte el. Ezzel kapcsolatban el kell mondjam a saját baklövésemet, amiben szerintem sokan osztoznának velem, a jelenlévők közül. Mindazoknak, akiknek van bármi elképzelése a papírgyártásról, halottak róla, vagy valamelyik oktató csatornán megnéztek egy kisfelmet, nos szerintem akkor úgy gondolják, hogy ezek a lámpák merítéssel készülnek. Van a drótváz, szépen belemerítjük a papír oldatba, és amit kihúzunk az már lényegében a kész lámpaernyő.
Mikor már sokadszor adtam jelét annak, hogy ezt valahogy így képzelem el, Kriszta úgy nézett rám, mint anya a hülye gyerekére. Persze kisfiam. Merítés…
Igen a merítés az megvan, de ez sokkal inkább hasonlít az aranymosáshoz, mint az oldatba merítéshez. A cellulóz szálak tömegét, néhány grammnyi elő-prehisztorikus-papírt a szitával az oldatból kiemel és ezt helyezi el a fémhálón. Sziszifuszi munka. És a lyukasztások, amiről azt hittük, hogy maga az anyag végzi el helyettünk, nos ezeket is Kriszta alakítja ki, egyenként. Annak megfelelően, hogy valami mértani rend szerint kell szerveződjenek, vagy úgy nézzenek ki, mintha maguktól alakultak volna ki.
Minden egyes lámpa egy unikális darab, még akkor is, ha látszólag egyformák, egy családba tartoznak. Ha valaki azt hallja, hogy papírlámpa, sokan asszociálnak a Vitra által forgalmazott Noguchi lámpákra, vagy ezek IKEA kopálására. De itt nem erről van szó, hanem egy Elő Papírról, ami egy Prehisztorikus időbe repít vissza bennünket.
Ezzel a megnyitó könnyebbik része, legalábbis számomra megvolt. Lássuk most a Textileket… Mondhatnánk a textil is cellulózból van, megvan hát a közös pont! De sajnos nem ilyen egyszerű, máshol kell keresni.
A hely ahol vagyunk az INKU textiláruház. A rendszerváltás után az első általam ismert hely volt, ahol minőségi függönyöket, bútorszöveteket lehetett találni. Akkoriban sűrűn előfordultam itt. Nos a mostani helyzetről Woody Allen vicce jut eszembe, Nem az a kérdés, hogy van-e mennyország? Hanem az, hogy meddig tart nyitva, és hányas busszal lehet odajutni. Vagy inkább kérdezzük azt, és parkoló hely van? Ma már persze van az INKU-nak új Budán is bemutatóterme, oda kocsival néha eljutok.
Nekem férfinek, építésznek a legtöbb itt található anyag önmagában is gyönyörű. Mit kell ezeken még tovább dolgozni? Vegyük meg a szükséges folyómétert, szabjuk föl, varrjuk rá az ólomzsinort, a horgokat és már akaszthatjuk is föl őket a karnisra. Mondja ezt egy férfi, de nem egy hölgy… És itt kell keresni a közös gondolkodást Kriszta és Ági munkáiban.
Áginak a legszebb függöny is csak egy alapanyag. Kezébe veszi, tovább gondolja, szabja-varrja, átalakítja, hogy a saját gondolatait megformálja belőlük. Kedvenc varrási módja – csak férfiaknak mondom – ez az átlapolós Pié varrás. Nagyon alkalmas arra, hogy akár térbeli kompozíciókat is összeállítson vele.
Mert nekünk, építészeknek a függöny átmenet a 2 dimenzió és a 3 dimenzió között, és legyünk őszinték leginkább negligáljuk. És akkor jön Ági ezzel a Pié varrással és komplett tájképet varázsol az ablakunk elé. A függönyön átszűrődő fény lenyomata pedig a padlón teszi 3d-sé az élményt.
Mindkét hölgy a fénnyel varázsol. Ági a Napfény bejutását a szobába formálja át, míg Kriszta a Tűz fényét lobbantja szét a falakra.
Szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy a szokásos kiállítási szigor helyett „ A kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos!” NOTOKAR mondja a spanyol nyugodtan babráljon az ujjaival Kriszta papírmasséján, és Ági pié varrásain. Különös élvezetben lesz része.
Köszönöm a figyelmet!