21 pont az építészetről

Az építőipar az egyik legősibb iparág, mely sok más termelő tevékenységet foglal egységbe. Ennek megfelelően alapvetően konzervatív gondolkodásmód jellemzi. Amit építünk az nem „eldobható”, nem egy-két évre,hanem sokszor évtizedekre, vagy akár évszázadokra építünk. Mind az anyagfelhasználás módja, mind az az összetett emberi tudás, ami épített környezetünket létrehozza, több generáción átívelő tapasztalat eredménye.

Az építőipar az egyik legősibb iparág, mely sok más termelő tevékenységet foglal egységbe. Ennek megfelelően alapvetően konzervatív gondolkodásmód jellemzi. Amit építünk az nem „eldobható”, nem egy-két évre, hanem sokszor évtizedekre, vagy akár évszázadokra építünk. Mind az anyagfelhasználás módja, mind az az összetett emberi tudás, ami épített környezetünket létrehozza, több generáción átívelő tapasztalat eredménye.

Ma Magyarországon közel 7-8.000 építésztervező dolgozik a hozzájuk kötődő 30.000-40.000 szakági mérnökkel együtt, azonban az egyetemi végzettség ellenére is ez a széles társadalmi réteg különböző kulturális gyökerekkel, az információhoz való hozzájutás különböző lehetőségeivel bír. További közel 30.000 mérnök irányítja a nagyságrendileg 270.000 főt foglalkoztató magasépítési kivitelezői szektort.

Az elmúlt években az építőipari tevékenységet befolyásoló jogszabályok visszaosztva átlagosan 5 naponként változtak! Most és itt nem akarunk arról beszélni, hogy a jogbiztonságnak mik az elemi feltételei, hanem azt akarjuk megértetni, hogy egy ekkora embertömeget foglalkoztató iparágat nem lehet 5 naponta ellentétes irányokba rángatni.

Fogadjuk meg az amerikai külügyminisztérium ajánlását, miszerint ha magyarul akarsz megtanulni: „slow down” azaz lassíts, mert egy ekkora iparágban nem lehet kellő hatásfokkal átadni az őrületes sebességű változtatásokat. Túl nagy ez a társadalmi réteg, és elképesztően kiterjedt hatáskörű az építés ügye ahhoz, hogy a jogalkotási vesszőfutás „béta tesztere” legyen.

A változások sorozatával kapcsolatban saját tapasztalatainkat tudtuk csokorba gyűjteni, de természetesen ez a rövid körkép nem teljes. Hasznos lenne a szakma véleményét, a tapasztalt hiányosságokat kérdőíveken keresztül konkrétan felmérni.

Jogszabályokat a jogászok alkotják, akik az építőiparhoz vajmi keveset értenek.

Mindennapi problémánk: Az országos hatáskörű jogszabályok sorozatos – cunami - szerű - változtatása, a helyi szabályozások egyre bonyolultabbá váló rendszere teljes jogbizonytalanságot eredményez az építés területén. A Megbízótól nem várható el a teljes körű tájékozottság, a Tervezők pedig már nem győzik az állandóan változó jogszabályok követését.

Az összehangolatlan joganyagokban a fogalomhasználat teljes zavart mutat. (pl. az adó jogszabályokban teljesen mást jelent egy adott ingatlan hasznos alapterülete, mint az építési jogszabályokban, de a bankok is másképp értelmezik ezt az alapfogalmat.) A tervezést befolyásoló jogszabályokban is tisztázatlan, és összekeveredett fogalmak lapulnak ez egyes joganyagokban.

A jogbiztonság elősegítése érdekében nagyon fontos volna egy olyan digitális adatbázis létrehozása, mely az egyes ingatlanokra vonatkozó jogszabályi előírásokat kigyűjtött formában elérhetővé teszi.

Az eddig elmondottak is leginkább arról szóltak, hogy a jó törekvések ellenére a kihirdetett jogszabályok az eredeti szándékot teljesen a visszájára fordították.

Nehezen érti meg a jogalkotó, hogy az építészeti tervezés állandóan prototípusokat hoz létre. Nem lehet összehasonlítani a típustermékek, ne adj isten a tömegtermelés (lásd autóipar) etikett rendszerével, gyártási folyamatainak szabályozottságával, irányított minőségellenőrzési rendszerével. A legritkább esetben fordul elő, hogy egy tervező egy korábban tervezett házához hasonló épületet valósít meg ugyanazzal a fővállalkozóval, de különösen ugyanazokkal az alvállalkozókkal. A generál kivitelező talán még ugyanaz, de az alvállalkozó legjobb szakemberei már rég Angliában dolgoznak, akik a szaktudást, a korábbi projektek során szerzett tapasztalatokat magukkal vitték. Nem lehet az építőipart összehasonlítani egy autó, vagy egy háztartási gép kötött struktúrában történő előállításával. Teljesen értelmetlenek a tömegtermelésből származó kategóriák, mint például a „Kellékszavatosság”.

A Tervezésnél, Kivitelezésnél ugyanis egyetlen műszaki probléma van

„hol a pénz?”

Amíg a tervező kontrolálta a kivitelezések során a pénzek felhasználását, addig befolyással bírt az építkezés minőségére. Amióta ez a lehetőség (1947-óta) megszűnt, nincs a tervező kezében eszköz a jó minőség garantálására, mégis terheli felelősség a tervezőt is a megvalósult állapotért. Amíg az egyes munkafázisok kifizetését az építész befolyásolni tudja, addig folyamatosan lesz információja a következő épület bekerülési költségéről. Jelenleg az építész azt sem tudja, hogy mennyibe került az előző épülete, hiszen Beruházó, Kivitelező minden ilyen információt üzleti titokként kezel.

Pozitívum: jelentősen egyszerűsödött a lakásépítés adminisztrációs terhe az egyszerű bejelentési eljárás bevezetésével.

Észrevételeink: Jelentős mértékben átalakította a korábbi joggyakorlatot. Olyan hasznos kategóriákat törölt, mint az „Elvi engedélyezési terv”. Ez volt az a kategória, mely a tulajdonviszony igazolási kényszere nélkül adott lehetőséget Megrendelőnek, hogy tesztelje a beruházását az Önkormányzati, illetve Építéshatósági előírásokhoz, elvárásokhoz képest.

Nagyon komoly jogbizonytalanságot okozott, hogy a sebtében összerakott Építési Törvényből kimaradt a tulajdonviszony igazolási kényszere az Építési Engedélyeztetési eljárás megkezdésekor.

Ma úgy lehet jogerős Építési Engedélyhez hozzájutni, hogy a Kérelmező nem rendelkezik az adott ingatlannal semmilyen szinten. De az egyszerű bejelentési eljárásnál még bizarrabb a helyzet, hiszen a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül megkezdhető egy építkezés. Európában ilyen jogbizonytalanság sehol sincs!

Hibái: Nem kell igazolni a tulajdonhoz való jogot. Elvi építési engedélyezési lehetőség eltörlése Tervező, mint egyenjogú “ügyfél” jogállásának megszüntetése Tervezőt terhelő korlátlan felelősség bevezetése ÉTDR-be való tervfeltöltés esetében meghatalmazott mindig az építész kellene legyen - mint az egyszerű bejelentés esetén -, más nem életszerű. Ma az ügyfél az építész tudta nélkül feltölthet nem engedélyezésre szánt tervdokumentációt is!

Pozitívum: A “Tervezési program” a szerződés kötelező mellékletévé vált.

Hibái: Tervező negatívan diszkriminált “Gazdaságos tervezés” fogalmának bevezetésével az építész időben és térben elválva az eredeti megrendelőtől jogilag támadhatóvá vált. A Törvény szerint a tervező élete végéig felelős az elkészült épületért (nem csak a tervekért!). Jogalkotó nincs igazán tisztában, hogy milyen tervezők vannak egy-egy projekt megvalósítása közben, illetve, hogy az adott tervezők konkrétan kinek is a tervezői. Jogalkotó nincs tisztában azzal, hogy az építési termékekre sok esetben mindösszesen 1 év garancia van. Az építészeti terveket a Tervező a Megrendelő számára kivitelezésre átadja, ha más készül el, akkor úgynevezett Megvalósulási Terv készül a Megrendelő számára. A tervek megörzése nem a Tervező feladata, hanem a Megrendelőé. Teljesen értelmetlen a tervező számára 5 évnél hosszabb időt előírni a Műszaki Tervek megőrzésére.

Pozitívum: Úgy tűnik a digitális rendszereké a jövő, szakmailag támogatjuk a létrejöttüket az összes gyermekbetegségével együtt.

Hibái: Az ÉTDR-rel kapcsolatban meg kell jegyezni, több oktatásra lenne szükség mind a tervezők számára, mind pedig a hatósági oldalon, mert jelentős hiányosságok mutatkoznak az alkalmazás használatában. (Pl. hiába tudná megmutatni a rendszer, hogy hol tart az engedélyezési folyamat, ha a szakhatósági ügyintéző nem tölti fel a megfelelő adatokat, vagy nem „engedi láttatni” a tervező számára). Másik probléma, ami rendszerhibának tekinthető, és amire nem találtunk még megoldást: több esetben előfordult, hogy a türelmetlen építtető nem engedélyezésre szánt tervdokumentációt a tervező tudta, és beleegyezése nélkül töltött fel a rendszerbe, ami természetesen kudarchoz vezetett. Ennek a lehetőségnek a kizárása mentesítené a hatósági oldalt a felesleges adminisztrációtól. (mint pl. az e-naplóba csak a tervező töltheti fel a tervdokumentáció elemeit). Amíg meg nem nyitják a hatóságnál a kérelmet, addig nem indul el az ügyintézési határidő, ezért többször tapasztaltuk, hogy egy-egy ügyintéző szándékosan késlelteti az ügymenet megindítását.

Javasolt lenne olyan térinformatikai rendszert létrehozni, amiben minden ingatlanra meg lenne határozva a rá vonatkozó aktuális építési jogszabály (az apró betűs előírások is).

Az építéshatóságok munkáját nagymértékben nehezíti a jogszabályok folyamatos változása. Gyakori, hogy az egyes jogszabályokat a különböző építéshatóságok különbözőképpen értelmezik, vagy, hogy az ügyintézők sincsenek tisztában az éppen aktuális rendeletekkel, ezért nem mernek felelősséggel nyilatkozni, megrendelői vagy tervezői kérdésekre egyértelmű választ adni.

Az egyszerűsített bejelentési eljárásnál senki nem segít eligazodni a helyi, általában rosszul értelmezhető jogszabályok között. A tervező pingponglabdaként pattog a hatóság és a főépítész között, meghatározó kérdésekre nem kap választ, így hogyan vállaljon felelősséget bármire?

Hibái: A tervezés területén értelmetlen versenyhelyzetet teremt, mert csak anyagi szempontok szerint történik az elbírálás, ami nem jelent minőségi szűrőt. Másik fontos probléma, hogy a jelenleg kialakult gyakorlat szerint, a pályáztatás során a tervezőknek eleve át kell adnia a teljeskörű felhasználás jogát a kiíró számára, ami egyenlő a szerzői jog szándékos elkerültetésével. Engedélyezési terv és kivitelezési terv készítője a legtöbb esetben nem tud ugyanaz a tervező lenni a közbeszereztetési kényszer miatt. A közpénzzel gazdálkodó megrendelő nem tudja a teljes beruházási folyamatot tisztán látni, ezért kénytelen feldarabolt fázisokban gondolkodni, lásd pályázati beruházások.

Amennyiben a kivitelező maga készíti el a kiviteli terveket, tudathasadásos állapot áll elő a megrendelő, tervező, kivitelezői háromszögben.

Az önkormányzatok forráshiányosak, saját fejlesztési projektjeik korrekt előkészítésére nem tudnak kellő forrást biztosítani, ezért olyan tervezőt kérnek föl, aki meg tudja hitelezni az adott tervezési program költségét. Sok esetben ingyen készülnek azok a tanulmánytervek, amik alapján pályáznak az éppen aktuális források megszerzésére.

A versenyhelyzet hiánya miatt nagyon alacsony színvonalú tervek születnek, melyek ha megnyerik a pályázati forrást még meg is épülnek. Számos olyan megépült létesítményről tudunk, melyek – ahogy utólag kiderült – nem szolgálják a település valódi érdekeit, és fenntartásuk óriási nehézségeket okoz.

Az uniós pénzek szétosztására kiírt pályázatok másik problémája, hogy az önkormányzatok nem a valódi szükségeleikre pályázhatnak, hanem amire az adott pályázati kiírás szól. Így születnek értelmetlen kilátók, teniszpályák, stb.

Hibája: A sajátos magyar átértelmezése az EU-s előírásoknak, hogy míg az EU-ban a jogszabály az építőanyag gyártójára és a kereskedőre vonatkozik, addig Magyarországon a CPR előírások betartását a Tervezőkre is előírták.

Ma európában közel 250 minősítő szervezet van, lényegében mindegyik a saját korábbi mérési eljárásait követve állítja ki az új CPR-t. Egy-egy épület megvalósításánal több száz építőiapri terméket kell beépíten, mely Európa bármely sarkából származhat. Nem lehet összehasonlítani érdemben az izlandi, vagy a görög minősítő intézetek által kiállított CPR-ek valóságtartalmát.

A jelenleg érvényben lévő szabványok a MSZT honlapján nehezen kereshetők, drágán, és nehézkesen szerezhetőek be. Az EU-s szabványok túlnyomó mértékben csak angolul érhetők el (legfeljebb a címlapjuk van lefordítva). Ez ellehetetleníti a kisvállalkozások helyzetét, sanszuk sincs arra, hogy a szabványok ismeretében, alkalmazásukban felzárkózzanak az elvárásoknak megfelelően.

A nemzeti szabványok kategóriájában nehezen értelmezhető, mégis megkerülhetetlen probléma a „Szerzői Jogdíj” alkalmazása. A mi értelmezésünk szerint a szabványok nem az „Alkotás” kategóriájába tartoznak, hanem az alkotókat kordában tartó, a társadalom elvárásait közvetítő utasítás rendszer részei, melyet alapvetően az adófizető állampolgárok finanszíroznak. A rendszerváltás óta jelentősen háttérbe szorult a korábbi - az Építési Tevékenységnek szinte a teljes skáláját lefedő - „MSZ” rendszer, amely mára már gyakorlatilag elvesztette jelentőségét.

A német DIN szabványok magasépítési - építésztervezési részeit a Neufert kiadványok teszik a szakma számára könnyen elérhetővé, értelmezhetővé. Ezek a kiadványok Magyarországon csak tájékoztató jellegűek, míg Németországban az a tervező, aki az abban leírtakat a tervei készítése során betartja, nem követ el tervezési hibát.

Sajnos itthon ilyen átfogó, a teljes építési szakma által elfogadott jogszabály gyűjtemény nincsen, az OTÉK az állandóan változó előírásaival a szakma számára már teljesen devalválódott. Kellenek olyan szabványok/műszaki irányelvek, melyek nem változnak állandóan, és a magasépítés teljes vertikumát lefedik. A német példa mutatja, hogy ez nem irrealis elvárás.

Fizetős szabványok helyett/mellett ingyenesen hozzáférhető építésügyi műszaki irányelveket kell létrehozni mihamarabb, mert ezek alkalmazása a létesítmények teljes életciklusát lefedően képesek emelni a szakmai színvonalat, épületeink minőségét. Az irányelvek készítése/karbantartása sokkal gyorsabb, rugalmasabb, olcsóbb folyamat, mint a szabványalkotás, alkalmazásuk szerződésben kötelezővé tehető, létrehozásuk nemzetgazdasági érdek.

*Pozitívum:** Habár már korábban is létezett a Tervezői Felelősségbiztosítás intézménye, de széles körben a 300m2 alatti lakóházak „Építési Engedély nélküli, un. Bejelentési Kötelezettség”-es kategóriához lett Törvényileg kötelezővé téve.

Hibája: A Biztosító társadalmat teljesen felkészületlenül érte, számukra a 8.000 építész által befizetendő évi közel 50.000 -100.000 Ft-os biztosítási díj annyira alacsony árbevétel, melyhez semmilyen költséget nem kívánnak hozzárendelni. Azt, amit biztosítani óhajtanak, nem tudják ellenőrizni (Tervellenőrzés) át sem látják az adott tervezési projektet, a tipikus apróbetűs részben már előre igyekeznek kimászni bármilyen felelősség vállalás alól. Egységes rendszerbe kell terelni a Biztosítókat, meghatározott tartalmat kelljen biztosítaniuk! Javasolt az Építész és a Mérnök kamarát felhatalmazni tervezői biztosítás lehetőségének megteremtésére.

Amikor bevezetésre került a „Tömegtartózkodásra alkalmas” épületek kategóriája, először 500, majd 300 főt meghaladó befogadó képességgel, akkor törvényileg kötelezték a Beruházás Tervellenőrzését. Ez egyébként a korábbi Tervező Irodákban belső rendszerként nagyon jól működött. Idősebb, sokat látott kollégák, mielőtt a tervek elhagyták volna az irodát, átnézték azokat, és az általuk javasolt műszaki módosításokat a Tervek kiadása előtt át kellett vezetni.

A Tervellenőrzés lényegében szakmai felelősséggel jár, ma érvényben lévő jogszabály szerint csak megfelelő tervezői jogosultsággal lehet végezni! Nem biztos, hogy ehhez kellene kötni. Mindenesetre a Tervezői Felelősségbiztosításnak része kellene, hogy legyen. Véleményünk szerint a két kamarát (MMK, MÉK) kellene felhatalmazni a tervellenőrzésre, amely automatikusan bejáratott rendszerként kötelező eleme lenne a tervezési folyamatnak, akár az egyszerűsített bejelentési eljárás esetén is. Előzetes kontrolt adna a tervezőnek, megrendelőnek, biztosítónak.

Jelentős különbség van tervező és tervező között, ami nem jelenik meg a tervezési jogosultságok területén jelenleg semmilyen formában. Mindenkinek joga van bármit tervezni, ami sokszor igen komoly színvonalbeli problémákhoz vezet. Ahogy az a bevezető sorokban említésre került: az ÉPÍTÉS maga több generáción átívelő tapasztalat eredménye. A gyorsan változó jogszabályok, a közöttük a változtatás sebessége miatt adódó lefedetlen területek sajnos teret adnak olyan tervezők megjelenésének, akik sem szakmailag, sem emberileg nem alkalmasak az adott feladat elvégzésére.

Az eredmény a „Tervezőkkel” szemben elégedetlenség érzése, holott csak az arra alkalmatlan Tervező próbálta megoldani azt a tervezési feladatot, ami meghaladta a szakmai kompetenciáját. Erre volt jó az É-3, É-2, É-1 jogosultságot jelentő rendszer. A mai „Bejelentés kötelezett” eljárások zömét az egykori É-3-as tervezők végzik, és ezzel nincs is gond. Ha a megrendelőnek nem kell extra minőségben megtervezett lakóház, legyen módja arra, hogy az árkategóriának megfelelő Tervezőt válasszon. A gond ott van, amikor ezek a tervezők olyan feladatra vállalkoznak, mely messze meghaladja a szakmai képességeiket.

Pozitívum: A főépítészi hálózat alapvetően fontos és jó dolog. Nem szabadna egyetlen településnek sem szakmai támogatás nélkül maradnia. Sajnos több probléma is van a mai főépítészi rendszerben.

Hibái: Az önkormányzat alkalmazottjaként olyan döntéseket kell meghoznia – sokszor a szakmai meggyőződése ellenére is – amit a helyi vezetés diktál, ellenkező esetben leváltják.

Ma a főépítészeknek semmilyen jogkörük nincs az egyszerű bejelentési eljárásban épülő létesítményekkel kapcsolatban még akkor sem, ha a tervezett beruházás helyi értékvédelemmel védett épületet érint. Ez nem jó gyakorlat, változtatás szükséges. Piactorzító hatású, hogy a nem főállású állami főépítészek saját területükön korlátozás nélkül tervezhetnek. Ha tervtanácsi véleményezésre kötelezett tervet készítenek, akkor az összeférhetetlenséget egy szomszédos település tervtanácsi véleményének beszerzésével küszöbölik ki. Ilyen esetben javasoljuk a Kamara által felállítandó független zsűri kijelölését.

Pozitívum: Nagyon fontos a megfelelő kontroll a minőségi épített környezet létrehozásáért.

Hibái: Sok esetben az az érzése az építtetőnek, hogy minden egyszerűbb lenne, ha a zsűritagok valamelyike tervezné az épületet (tisztelet az objektív zsűriknek!). Éppen ezért annak érdekében, hogy elkerüljük a tervtanácson történő piacszerzés lehetőségét, fontos volna a Főépítész személyétől független tervtanácsi tagok kiválasztása.

Pozitívum: Az egyetlen olyan lehetőség a legjobb minőségű építészeti színvonalat képviselő terv beszerzésére, ha az tervpályázaton kerül kiválasztásra. Örvendetes, hogy az utóbbi időben több sikeres tervezési pályázat is megrendezésre került.

Hibák: Sajnálatos, hogy olyan megaberuházások, mint a FINA úszócsarnok tervezői pályázat nélkül kerültek kiválasztásra. Támogatjuk a tervpályázatok kiírását a csak árversenyt jelentő közbeszerzési eljárással szemben. A tervpályázatok kiírásában és lebonyolításában nagyobb teret kell biztosítani a Kamaráknak.

A jövő tervezésének jogszabályi követelményeit már most ki kellene alakítani. Bár még nincs EU-s BIM-szabvány, mégis elébe kellene menni a jövőtervezés követelményeinek. Ausztria pl. egy 6 oldalas egyszerűsített nemzeti BIM szabványt hozott létre, hogy amíg az EU-s szabályozás elkészül, addig is ezzel támogathassa saját építésügyét.

Nekünk sem kellene várnunk, hiszen a BIM-alapú teljes életciklus-tervezés időt, pénzt, energiát takarít meg! Több nagy kivitelező cég azért alapított saját BIM-irodát, mert a tervezőket nem lehetett az alacsony tervezési díjaikért rászorítani a BIM alapú tervezésre. A kivitelezés során minimum 10-15%-os megtakarítást eredményez a BIM-fájlok használata, ezért éri meg a kivitelezőknek maguknak létrehozni.

A ma Magyarországon egyeduralkodóként használatos (TERC) költségvetési kiíró programmal több probléma is van:

Fals, a valóságtól eltérő árakat tartalmaz a program, így a tervezői költségbecslések a beruházás előkészítési fázisában nem reálisak. Nem alkalmas BIM alapú tervezés kiszolgálására. Olyan költségvetési rendszerre van szükség, ahol számítógépes szoftver segítségével, a BIM modellből generálható pontos mennyiség-kimutatásokat alapul véve dinamikus költségbecslések/költségvetések készíthetőek a tervezési folyamat közben.

A költségvetések készítése objektum alapú klasszifikációs rendszereken keresztül tud legoptimálisabb módon kapcsolódni a BIM modellekhez.

A BIM modellben elvégzett módosításokkal automatikusan számítódhat a költségek módosulása, így idő és pénz takarítható meg, valamint a tervezés/áttervezés során folyamatosan ellenőrizhető és megakadályozható a költségkeret túllépése. Ehhez a rendszerhez olyan adatbázisra van szükség, amely a már megvalósult projektek költségadatain alapul (Építőipari tételes költség-adatbázis (ÉTKA), és amely „területérzékeny”, tehát az építés helyszínére finoman hangolható. (Lásd: Németország)

Az építészek és az építésügy képviseletét nem tudja megfelelően ellátni, mert a jogszabályok megalkotásában kellő súllyal nem vesz részt. Az egyes jogszabályok előzetes véleményezésére a Kamara számára nem hagynak elegendő időt. Kamarai tagság lényegében egyenlő a tervezői jogosultsággal. Mégis kamarai tagság nélkül is terveznek cégek épületeket, mert alvállalkozóként aláírásra jogosult építészt bíznak meg. Ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni. Csak olyan cég tervezhessen épületet, melynek tulajdonosa, vagy felelős alkalmazottja erre jogosult.

Segíteni kell a kamarákat abban, hogy a BIM alapú tervezésre is dolgozzák ki ajánlott tervezési díjszabásukat. Jogot kellene adni arra, hogy az irreálisan alacsony tervezési díjat alkalmazó építészeket/mérnököket megfelelően szankcionálja saját kamarája.

A lakásépítési szektorban remek ötlet volt, meglódult az építési szektor. Kiterjesztése 2019 utánra is indokolt lenne.

Habár fenti sorokból a jelenlegi szabályozások egymással való összefésületlenségének a kritikája olvasható ki, azt mindenesetre le kell szögezni, hogy szinte minden egyes pont eredeti szándékával egyetértünk, jó elgondolásnak tartjuk, de a szabályozásokat részleteiben átgondoltabban, egymással jobban összefésülten kell elvégezni.