Galéria
Belsőépítész-környezettervező művész mesterkurzus diplomaterv
Alettával az ismerettségünk lassan egy évtizedre tekint vissza. Még főiskolásként keresett meg, hogy az általunk tervezett fekete porcelán házról szeretne modellt készíteni. Aztán ő is elkezdte a szakmai karrierjét, férjével közösen építettek egy extravagáns családi házat, és a „főállású” anyaság mellett még a szakmai bloggerségre is van ereje-energiája.
Azt hogy magas szinten ért a varráshoz, a papírméhsejtből tervezett ágyam takarójának az elkészítéséhez adott tanácsaiból hamar levettem. Hogy ebből diplomája is van az Óbudai Könnyűipari Egyetemről csak most lett világos előttem.
A varrás, illetve az ebből kifejlődött „haute-couture” (magyarul divatszabászat) a mai Trend irányította világunknak az előhírnöke. Több száz éve vannak híres párizsi varrodák, határozva meg a következő szezonok divatirányzatait a hölgyek érdeklődésének folyamatos fenntartására, a férfi társadalom nagy-nagy örömére. Ebből a divatkultúrából nőttek ki a mai trendkutatók, akik már nemcsak a ruhák stílusát, hanem a legbelső gondolatainkat is manipulálni szeretnék. Aletta a trendkutatás eredményeit egyesíti a történelmi környezettel, melybe a „haute-couture” szalonját megálmodta.
Ha a divatszabászatról, mint trend indító szakmáról beszélünk, akkor el kell mondjuk, hogy az egész ipari fejlődés meghatározó szakmája a több ezer éves kerámia készítés. Aletta bemutatja a ruha világában a kék szín unikalitását, de ugyanezt elmondhatjuk a kerámia kultúra világában is a kék színről. Mivel ásványi eredetű, így hosszú ideig az egyetlen szín volt, amit a kiégetett mázazott porcelánok diszítésére használtak. Ez a kék szín egyesíti a porcelán manufakturából kialakított „haute-couture” szalon belső tereit.
A padlón megjelenő kék achát végtelenül felnagyított imázsa, a homogén kék falak, a kék-türkiz színvilágot felvonultató kemence burkolat és a kék flamingók mind az unikalitást sugározzák a belépő számára a Zsolnay gyár egykori kemence terének az átalakításánál. Kerámia és divatszabászat ebben a kék színben találta meg a közös gyökereit. Ez a kékség fogadja a belépőt a szürreálisan kialakított publikus terekben. Nem szabad itt klasszikus belsőépítészetet keresni, ez egy felkészítési útvonal a megrendelő számára, hogy mire elér az emeleten kialakított munkaterekbe, addigra kész legyen befogadni a tervezők által számára megálmodott ruhakollekciókat.
Talán jót tett volna a terv egyensúlyának, ha a tablók közel fele-fele arányban mutatták volna be a publikus előkészítés szürreális világát és az operatív területek semlegességét. Az „okos” üveggel elhatárolt munkaterületeken ugyanis a vetített imázsok széles palettájával tudják a tervezők által felvázolt irányokat a kliens számára átélhetővé tenni. Amiért hiányolom az operatív terek bemutatását, mert pont ez a kettőség jellemzi Alettát magát, mint alkotót. Egyrészt nyitott minden új elképzelésre, másrészt az általa kiválasztott világot maximális energiák igénybevételével önti formába mások számára is.
A tablók minősége, a renderingek valósághűsége messze meghaladja az elvárható szintet. Ezt az tudja igazán értékelni, aki saját maga is dolgozik ezekkel a látványtervező programokkal, és tudja azt, hogy milyen hatalmas munka van akár csak egy tárgy élethű megjelenítése mögött. És itt nem csak a virtuális világ túlfényezéséről van szó. Aletta kézzel fogható tárgyakat is elkészített. A feketére festett cserép lécekből összeállított szék, vagy a beton talapzatú lámpa működik, meg lehet fogni, bele lehet űlni. Meggyőző ahogyan ezek a tárgyak a Diplomaterv szürreális világába beleillenek.
Fentiek alapján a Diplomatervet elfogadásra ajánlom, a befektetett munka mennyisége és minősége alapján a legjobb osztályzatot javasolva.